Viki
Vikinek hívnak, 27 éves vagyok, és Szlovákiából származom. Egész gyermekkoromat állandó mozgásban töltöttem: tánc, balett, tenisz, vívás, sőt korcsolyázás is szerepelt benne.
13 éves koromban kezdtem észrevenni, hogy nehezemre esik a futás és az ugrás, megmagyarázhatatlan elesések kezdtek előfordulni sima talajon, és tárgyak hullottak ki a kezemből. 2021-ben genetikai vizsgálat során Tay-Sachs-kórt diagnosztizáltak nálam. Akkorra már sem egyedül lépcsőn felmenni, sem kéz segítsége nélkül ülő helyzetből felállni nem voltam képes. A gyakori elesések megnehezítették a mindennapi életemet.
2023-ban megszületett a fiam, Ádám. Figyelmes és érzékeny kisfiú, aki tisztában van azzal, hogy az édesanyja más, mint a többi anyuka.
Jelenleg hetente kétszer edzek gyógytornásszal, séta közben egy bottal segítek magamnak, és ha tehetem, inkább elkerülöm a lépcsőt.
Ez az én történetem — egy lányé, aki nővé és anyává vált, és aki e betegség ellenére is úgy döntött, hogy teljes életet él. A testem talán gyengül, de a szívem és az akaratom, hogy éljek a fiamért, soha nem gyengül el.